Másnap a Kaukázus Rally rajtjánál veregették a vállunkat, hogy szép régi autót választottunk magunknak. Derék dolog, de hol vannak a pótkerekek, a tartalék-alkatrészek, a térképek, meg egyáltalán a cuccok, mert azért nagy merészség ezzel neki vágni.
Bólogattunk a Karcsival (a Lajos kórházi ápolása miatt nem tudott elindulni), hogy tudjuk, de nincs semmi probléma, mi így szoktuk csinálni. Röhögtünk: ha megáll, úgysem lehet már rajta segíteni. És az a pont, ahol a Lenin-gyári csotrogánynak bevégeztetik, úgysem lesz messze az indulási helytől, a Lenin-szobrokat őrző parktól.
A Moszkvics le is állt az első sarkon.
Kifogyott belőle a benzin, mert még nem ismertük ki a műszereket sem. A szintén olcsó és stílusos ezerötös Ladával induló Libella-brigád segített ki minket. Röhögtünk, van a kocsinak még egy sansza. Szekszárdnál a Lada nagyszervízre kényszerült, mi pedig mentünk tovább, és Mohács alatt kiléptünk az országból.
