HTML

Moszkvics slusszkulcs

Egy 30+-os szovjet kocsi halad a Kaukázus felé.

Friss topikok

  • tesz-vesz: kirk te egy féreg vagy te is benne vagy a Hayek Társaságban? (2010.03.31. 19:41) Az albán puma
  • Dr.Bio74: @Goose-T: Nem mindegy? Szép tájak, szép hölgy, tökéletes. Le a kalappal a moszkvics előtt. (2009.09.04. 14:11) Hegymenet kézifékkel

Linkblog

Az albán puma

2009.09.10. 10:32 kirk kapitány

Tiranában már jártam, amikor Gy. F. exminiszterelnök balkáni körútjára delegáltak tudósítónak. A város tele volt Mercedesekkel, jól öltözött nőkkel, balkáni hangulattal, Enver Hodzsa piramisának gyomrában latin gitárkoncerten ittuk a négy eurós Heinekent. Az emberek szimpatikusak, segítőkészek voltak. Különösen meleg barátsággal emlékszem vissza egy taxisra, aki Gy. F. nyomában száguldva vitt a déli csúcsforgalomban többnyire a szembejövő sávokban a konvoj után, mert a miniszterelnök sietett haza, és gyorsabban lelépett a fekete hajú, kreol bőrű házelnöknővel folytatott kétoldalú megbeszélésről, mint ahogy az tervben volt. A kocsisor rendőri felvezetéssel elhúzott a reptér irányába, engem pedig otthagyott Tirana belvárosában egy sarokra a házelnöki rezidenciától.

Akkor gondoltam, hogy ez nagy zsongás biztos csak a fővárosban van, amit fű alatt kolonizáltak az olaszok, az ország többi része pedig továbbra is sínylődik a félévszázados elzártság következményei miatt.
 
A súlyos várakozásokat erősítette Karcsi is, aki már megjárta a vidéki Albániát. Azt állította, hogy a határ után még van mutatóban 30 méter aszfalt, aztán lehet/muszáj offroadozni.
 
 
Ehelyett Bajram Currit, az első nagyobb várost egy vadonatúj, kifogástalan minőségű hegyi úton értük el. (Nyilván a finanszírozási kacskaringók következménye, hogy a jó utak a városok előtt néhány száz méterrel véget érnek, és onnan gödrök, pocsolyák, földkupacok között kell átvergődni a település főutcájáig.)
 
 
A kivitelező cég, amit véletlenül úgy hívnak, hogy Geci, néhány hónap alatt legalább száz kilométernyi, sok helyen sziklába vájt hegyi utat rittyentett, és ezzel jelentősen meggyorsította a Kukes és közöttünk magasodó hegyek leküzdését. Elismerően vigyorogtunk, amikor a felhők közül megláttunk egy szűk völgyekbe zárt víztározót.
 
 
Aztán csak elértünk a szilárd burkolat határait, ahol a Moszkvics először mutathatta meg képességeit. Nyugtáztuk, végül is a tundrára tervezték, állítólag.
 
We are lost! kiáltással bukkant fel Thomas a Kübelwagenben az ösvények egyik kereszteződésénél, ahol térkép, és megkérdezhető ember híján ácsorogtunk. Jót röhögtünk: You are lost, we not! Neki volt GPS-e.
 
 
Aztán a gyatra felszerelés, a lapos pótkerék és a hiányzó emelő ellenére húsz perc alatt megoldottunk a Kübelwagent igénybe véve egy defektet. Ez volt a legimpozánsabb panorámás defekt egész életemben.
 
 
 
Kukesbe elég későn értünk. A helyiek azt tanácsolták, hogy ne a „very bad road”-on folytassuk az utat Peskopi felé, hanem használjuk a „highway”-t, ami kerülő, de sok időt spórolhatunk vele, meg azt, hogy a hegyekben ránk esteledjen. (Hogy mi merre hány kilométer, azt soha senki sem tudta pontosan megmondani.)
 
Udvariasan kérdezgettük, hogy legalább jó minőségű-e az a valami, amit ők angolul highwaynek neveznek.
 
Nagyot néztünk, amikor a város határában rákeveredtünk egy korrekt, kétszer három sávos autópályára. Aztán kitört belőlünk a röhögés, amikor 3-4 kilométer után az egész egy árnyékos sziklafalban végződött, amibe majdnem beleszáguldottunk, mert a felfestés is a függőleges fal tövéig tartott. Aztán megint nagyot néztünk, mikor a terelőútról átláthattunk a szikla fölött, mert a pálya hamarosan egy irtózatos völgyhídban fog folytatódni, ha elkészül. Elkészült viszont egy öt kilométer hosszú, kétszer két sávos autópálya-alagút, amelyben egyelőre csak egyetlen sávon lehet oda-vissza, felváltva egy felvezető kocsi mögött közlekedni.
 
 
A várakozást barátkozásra használtuk. Egy Kaukázus Rali matricáért cserébe megtudtuk, hogy egy török-amerikai konzorcium 160 kilométernyi sztrádát épített, és épp mostanában adják át a részeit.
 
Látszott is, hogy új. A végsebességi határt feszegető Moszkvics 90-es tempójával sem nagyon tartotta fel a sort az alagút túloldalán. Pedig az albánok a bosnyákokhoz, montenegróiakhoz és koszovóiakhoz hasonlóan nagyon szeretnek előzgetni, de nincsenek hozzászokva az egyenesekhez, ezért úgy tűnik, az autópályán egyelőre nem mernek gyorsan menni.

 

3 komment

Folyamatos állagromlás

2009.09.06. 22:26 kirk kapitány

A sebességváltás egyre nagyobb kihívás lett. A kocsi egyszer bevette a hármast, egyszer nem, pedig korábban ez a sebesség bizonyult a leghasznosabbnak, és a legmegbízhatóbbnak. Ekkor már szerettük, még ha az egyes, a kettes és a hátramenet az elejétől rémálom volt is.

Amikor utasunk lett, Géza, az RTL-es riporter személyében, Karcsi megpróbálta kinyitni az amúgy tök üres és koszos csomagtartót. A kísérlet eredményeként kiesett a zár.
 
 
A gondos tervezésnek köszönhetően a tátongó lyuk ellenére a csomagtartót továbbra is le lehetett zárni, és egy facsavar segítségével, amit később erre rendszeresítettünk, ki lehetett nyitni.
 
A baj az volt, hogy az egyszerűség jegyében fogant autón a zár körül forgatható pöcök tartotta a lecsapható rendszámtáblát, amely alapállapotban eltakarta a benzintank nyílását. A zárral együtt kihullott pöcök hiányában a rendszám állandóan vízszintesre lenyílt, ezért a ralikon használt mindenható eszközzel, a ragasztószalaggal (magyarul rally tape) próbáltuk rögzíteni.
 

 

Szólj hozzá!

Pec, percenkét egy-két hajtűkanyar

2009.09.04. 16:45 kirk kapitány

A montenegrói kanyarok olyan izmokat mozgattak át, amiket más országban nem nagyon használtam. Izomlázam lett.

Valahol menetközben beugrott, hogy a személyim mellett otthon maradt a jogosítványom is. A hír hallatán Karcsiból hosszas röhögés tört ki. Nincs kuplung, lötyög a kormány, nincs jogosítvány.
 
 
A kezdeti kishitűségünk azonban kezdett büszkeségbe csapni, a sorjázó hágókon egyetlenegyszer sem forrt fel a Moszkvicsban a hűtővíz. Akkor pedig leesett az állunk, amikor próbáltuk kiszámolni a fogyasztást. Többféleképpen is neki futottunk, mert azt hittük rosszul osztottunk-szoroztunk, de az eredmény mindig 8 liter alatt maradt.
 
A kanyarokból egyre több lett. Percenként egy-két hajtűkanyar lehet a montenegrói átlag. A koszovói határátlépő pedig 2000 méter fölött van. Oda már éjfélkor értünk fel. Az út hegy túloldalán ereszkedik le Pecbe, tök sötétben, esőben kerülgetve az lefele araszoló kamionokat.
 
 
Kettő üveg sörtől másnaposan virradt ránk az újabb nap. Pec.
A meglepő műszaki megoldások városa.
 

 

Szólj hozzá!

Hegymenet kézifékkel

2009.09.04. 00:05 kirk kapitány

Mostar a háború utáni Bosznia-Hercegovina Szentendréje lett. A turistás elégedettség és az előző nap abszolvált 600 kilométer talán kissé elbizakodottá és figyelmetlenné tett bennünket, így elkövettük az első hibát.

Behúzott kézifékkel másztuk meg a várostól délre húzódó hegyet, ami az utunkba eső első igazán komoly hágó volt.
 
Fent aztán nagyokat röhögtünk, amikor rájöttünk, mitől romlott le egy éjszaka alatt az ezerötös teljesítménye. Hármasban ugyanis nem bírta felfelé, ami még akkor is rossz jelnek látszott, ha beszámítottuk, hogy lett egy utasunk.
 
 
Egy út menti sírkő mellett vártuk, hogy lehűljenek a fékpofák.
(Boszniában ritkák az egyenes utak, nemzeti sport a szerpentinek beláthatatlan kanyarjaiban való előzgetés.)
 
 
Azok a hegyek, ahol tényleg szükség volt a kettesre, még később következtek.
 
 
Az erdők fölött megjelent egy elképesztő szivárvány, optimistán vigyorogtunk.
 

 

6 komment

Szarajevói csúcs csúszó kuplung nélkül

2009.08.30. 00:30 kirk kapitány

Vigyorogtunk és röhögtünk felváltva, amikor a kocsi délutánra már a második határra érkezett. Minden várakozást felül múlt, hogy Horvátország után elértük Boszniát, és sötétedéskor belevegyültünk Szarajevó esti csúcsforgalomába.

A hosszú völgyben fekvő város utcaszerkezete garantálja a torlódásokat, ami komoly kihívást jelentett egy olyan gépkocsiban, amelyben már vagy húsz éve nem létezik a csúsztatott kuplung intézménye, (az is lehet, hogy sosem volt), és egyéb meglepően egyedi szabályok határozzák meg az egyes és kettes sebesség használatát.
 
Egy lefulladás és egy cserregés után a bosnyák vámos is megértően nyugtázta a Moszkvics érkezését: "oldtajmerr".
 
 
A szerpentinek mégis feküdtek az autónak, négyesben kissé lassult felfelé, de szórakoztató volt, hogy visszaváltás után a régi járgány meglépett a mögötte felgyűlt kocsisor elől.
 
A mostari befutónál már körbeállták a többiek is, mert végül csak néhány perccel késtük le a többség beérkezését.
 

Szólj hozzá!

Málló Moszkvics slusszkulcs

2009.08.29. 15:56 kirk kapitány

A beszédgyakorlatok legkeményebb nyelvtörője, a valóságban hajlékony eszköz. A slusszkulcs fém részére ráöntött műanyag az idők folyamán gumipuhaságúvá változott.

A Moszkvicsokhoz használt műanyagok mállékonysága legenda a tapasztalt tulajok körében. A mi példányunk sem volt kivétel: egy félkörömnyi fémdarabkát kellett az ujjaim között szorongatnom, ha újra kellett indítani a gépezetet, ami alapjáratban egész meggyőzően brummogott a Kaukázus fele vivő 7000 kilométer első néhány lefulladása között.

 

Szólj hozzá!

Kaukázus haha, jó ha az országhatár

2009.08.29. 15:39 kirk kapitány

Másnap a Kaukázus Rally rajtjánál veregették a vállunkat, hogy szép régi autót választottunk magunknak. Derék dolog, de hol vannak a pótkerekek, a tartalék-alkatrészek, a térképek, meg egyáltalán a cuccok, mert azért nagy merészség ezzel neki vágni.

Bólogattunk a Karcsival (a Lajos kórházi ápolása miatt nem tudott elindulni), hogy tudjuk, de nincs semmi probléma, mi így szoktuk csinálni. Röhögtünk: ha megáll, úgysem lehet már rajta segíteni. És az a pont, ahol a Lenin-gyári csotrogánynak bevégeztetik, úgysem lesz messze az indulási helytől, a Lenin-szobrokat őrző parktól.
 
 
A Moszkvics le is állt az első sarkon.
Kifogyott belőle a benzin, mert még nem ismertük ki a műszereket sem. A szintén olcsó és stílusos ezerötös Ladával induló Libella-brigád segített ki minket. Röhögtünk, van a kocsinak még egy sansza. Szekszárdnál a Lada nagyszervízre kényszerült, mi pedig mentünk tovább, és Mohács alatt kiléptünk az országból.

 

Szólj hozzá!

Csapás csapás hátán

2009.08.29. 10:10 kirk kapitány

Karcsit kirabolták, a Lajos meg eltűnt. A lakásból megfújt laptop, készpénz nem került elő, csak az útlevél egy kukából, aztán a Lajosról is érkezett hír, él, de Szegeden operálják a vakbelét. Egy nap van az indulásig, amikor kocsival nekivágunk a Kaukázus felé vezető útnak.

Elmentem a kocsiért, amit vettünk/kaptunk a volt Szovjetunió levált részeit célzó túrához. A közel 30 éves Moszkvics, a Lenin Komszomol Autógyár terméke vicces/stílszerű/pénzkímélő ötletnek tűnt, amíg nem próbáltam ki a sebességváltót. Akkor viszont megszeppentem. Az első pillanatban biztos voltam benne, hogy a bizonytalan kormánnyal, a bizonytalan kasztnival és a bizonytalan váltóval még az országhatárt sem érjük el.
 

 Karcsi optimistán üli meg a motorháztetőt

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása