Vigyorogtunk és röhögtünk felváltva, amikor a kocsi délutánra már a második határra érkezett. Minden várakozást felül múlt, hogy Horvátország után elértük Boszniát, és sötétedéskor belevegyültünk Szarajevó esti csúcsforgalomába.
A hosszú völgyben fekvő város utcaszerkezete garantálja a torlódásokat, ami komoly kihívást jelentett egy olyan gépkocsiban, amelyben már vagy húsz éve nem létezik a csúsztatott kuplung intézménye, (az is lehet, hogy sosem volt), és egyéb meglepően egyedi szabályok határozzák meg az egyes és kettes sebesség használatát.
Egy lefulladás és egy cserregés után a bosnyák vámos is megértően nyugtázta a Moszkvics érkezését: "oldtajmerr".
A szerpentinek mégis feküdtek az autónak, négyesben kissé lassult felfelé, de szórakoztató volt, hogy visszaváltás után a régi járgány meglépett a mögötte felgyűlt kocsisor elől.
A mostari befutónál már körbeállták a többiek is, mert végül csak néhány perccel késtük le a többség beérkezését.
